Menetszél: Mercedes 190 2.0 (1983) – Kiscsillag
Nem sokan hittek a Mercedes 190, a „Baby Benz” sikerében, de a Daimlernek nem tört bele a bicskája a méretcsökkentésbe, sőt!
Az utolsó klasszikus Moszkvics nálunk csak statisztaszerephez jutott. Vajon miért?
A Szovjetunió második legismertebb autómárkája sosem tudott igazán érvényesülni a nagy testvér Lada mellett. Pedig sokkal hamarabb volt Moszkvában autógyár, mint Togliattiban (1930-tól már készítették a Ford A-modell licenctípusát), ugyanakkor a Ladának hatalmas fór volt, hogy megjelenése idején is modernnek számított, hiszen az 1967-ben Év autója címet elnyert Fiat 124-est igazítottak saját elképzeléseikhez a mérnökök.
Eközben a moszkvai autógyárat lényegében a múltja tartotta életben, ráadásul a szovjet pártvezetés is inkább a Lada szekerét tolta. Így hiába hívták meg a Pininfarinát a Moszkvicshoz, hogy megtervezze a 407-es utódját, a 408-ast, s hiába szerezték meg a BMW-től az 1500-as, hüvelyes alumíniummotor terveit a mérnökök (legalábbis erről szóltak a hírek akkoriban és később is), hogy a gyengécske 1300-ast végre elég erős hajtóművel tudják helyettesíteni, nem sikerült jelentős sikereket elérniük sem belföldön, sem külföldön.
Az 1964-ben bemutatott 408/412-es technikája ugyan még megállta a helyét a konkurensekkel szemben, de a minőség folyamatosan gyengült (és eleve sem volt olyan színvonalú, mint amit a nyugati országokban elvártak volna), az 1976-ban piacra dobott, s egészen 1988-ig kínált utóddal, a Moszkvics 2140-essel pedig már csak vegetált a vállalat. Utóbbi bár új típusjelzést kapott, örökölte elődjei technikáját, és formáján is mindössze annyit változtattak, hogy illeszkedjen a kornak megfelelő divathoz. Ennek szellemében elhagyták a fecskefarkat, a díszes hűtőmaszkot és a szép vonalú első fényszórókat, s modern, habosított műanyagból egybeöntött héjú műszerfallal, új ülésekkel és kárpitokkal igazították az utasteret a kor elvárásaihoz.
A Moszkvics 2140-esre nem lehet mondani, hogy csúnya autó, a jól eltalált 408/412-es karosszéria még a szögletes fényszórókkal együtt is mutatós, főleg ebben a narancssárga színben, amelyben Endes László 1978-as autója is pompázik. Több szempontból is különleges jármű az itt bemutatott darab. Egyrészt az első szériából való, amely még teljes egészében krómozott lökhárítókkal és krómozott hűtőmaszk-kerettel készült, keréktárcsáit krómdísztárcsa ékesíti, hátfalát festett fekete betéttel dobták fel.
Másrészt eredeti, megőrzött példány, amelynek fényezése – a korábban megnyomott, emiatt kicserélt csomagtértetőtől eltekintve – teljesen eredeti. Endes úr a harmadik gazdája, korábban egy kispesti fiatalember őrizte, aki felújításra vásárolta (ez végül elmaradt), első tulajdonosa pedig egy kísérletező kedvű repülős ember volt: lúgos akkumulátort tett a Moszkvicsba, amit ez a telep szolgál ki a mai napig.
Az autón csak állagmegóvó munkákat kellett elvégezni, de semmi extra javítani való nem várt jelenlegi gazdájára, mielőtt a sokévi állást követően újból műszaki vizsgára vitte. Még mielőtt elmentünk volna a próbakörre, volt időnk egy kicsit körbenézni az autót. Az első megdöbbenés a leheletfinoman záródó ajtóknál ért minket, korábbi moszkvicsos tapasztalatainkból nem erre számítottunk. Nagyon szép, tulajdonképpen új autókat idéző a műbőr kárpit és a gumiszőnyeg állapota, az ajtókon lévő burkolat is délcegen feszít a lemezen, valószínűleg azért, mert főszereplőnk mindig garázsban állt. A műszerfal puha felső része hajlamos kirepedezni, itt teljesen hibátlan a felület.
A kilométeróra most 22 ezret mutat, ám ezt korábban kicserélték, magában az autóban körülbelül 80 ezer kilométer van. László azt mondja, a 2140-es finomabb, könnyebben kezelhető, mint a korábbi széria, azaz a 412-es, s ő már csak tudja: egy olyan típus is áll a garázsában. Valószínűleg nem véletlen, hogyha találkozóra mennek, felesége szívesebben pattan a jövőre 40 éves narancssárga autó volánja mögé.
A fotózás idejére megérkezett az eső, de szerencsére a Lászlót nem zavarja a nedves idő, így bátran nekivágunk egy dél-pesti autókázásnak. Hidegen is gyorsan életre kel a négyhengeres, hengerenként kétszelepes, az autó orrába hosszában beépített motor, harsány hangja a Ladáéra emlékeztet. Ha sok napot áll beindítás nélkül, akkor érdemes az AC-pumpát kézzel felpumpálni, különben feleslegesen forgat az önindító, és az életben nem lesz indulás. Belül egyébként nem zavaróan hangos az erőforrás morajlása, viszont a difi jellegzetes síró hanggal adja tudtunkra, hogy megyünk.
Nem rossz az üléspozíció, a puha karimájú, és nem túl nagy kormány nincs is útban a térdeknek, a pedálok megfelelő rendben sorakoznak egymás mellett. A padlóváltó a Ladáénál pontatlanabb, de azért egy kezdő Moszkvicsos is megtalálja a négy fokozatot a lötyögős kulisszában, a kar kis erővel tologatható. A rükverc kifoghat a tapasztalatlan vezetőn, mert jobbra fent található, ahol más autónál inkább az ötödiket keresnénk. Nem rossz a motor rugalmassága, 40 km/óránál is nyugodtan kapcsolhatjuk a negyediket, ám nincs ellenére az sem, ha tovább nyomjuk a gázt, és kihúzatjuk az egyes fokozatokban.
László azt mondja, jellemzően 80-90-es tempóval szokott haladni országúton, így a világból kimenne, ráadásul így a fogyasztás sem egetverő, 8-8,5 l 100 kilométerenként. A kormányholtjáték nem kicsi, de meg lehet szokni, s a végállások között több mint négyet forduló volánnal sokat kell dolgozni, álló helyzetben jól jön a férfias karizom. Egyenesfutása nem hibátlan, kanyarban pedig érdemes odafigyelve közlekedni, mert a túlzott tempót nagy kasztnidőléssel és a fenék kicsúszásával honorálhatja a moszkvai limuzin.
Érzésünk szerint az elöl kettős keresztlengőkaros, tekercsrugós, hátul hosszanti laprugókkal összeállított merev tengelyes futóműve még a Ladánál is kellemesebben hintáztatja az utasokat. Az úthibákkal nagyszerűen bánik, a ballonos (165 R13) abroncsokon futó szovjet gép még a méretesebb keresztbordák hatásait is igyekszik minimálisra tompítani. Az eddig kipróbált Moszkvicsoknál a fék egyértelműen a leggyengébb pont volt. A 2140-es tárcsa/dob alapú, szervós, kétkörös, fékerőelosztós rendszere vita nélkül a legjobb a családtagokéhoz képest, s a lassítóerő egy átlagos nyugati veteránnal összevetve is megállja a helyét.
Ez az autó is azok közé tartozik, amire azt mondanánk: kéne. Főleg ebben a hangulatos narancssárga színben.
KaMi
Megjelent: Retro Mobil 2017/4.
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Szívesen olvasnál tartalmakat offline is? Fizess elő az AzAutó magazinjára. Az előfizetés díja 9 960 Ft / év.
Nem sokan hittek a Mercedes 190, a „Baby Benz” sikerében, de a Daimlernek nem tört bele a bicskája a méretcsökkentésbe, sőt!
Kívülről teljesen megújult a Vitara fölé pozícionált Suzuki S-Cross, belül a friss infotainment említhető, mint legfontosabb változás.
Orosz kollégáink segítségével kipróbáltuk a hozzánk csak ősszel érkező új Lada Vestát.
