Nem mindennap jön szembe az emberrel egy „Kispolski­szerű” szögletes karosszériába bújtatott Fiat 850-es.

A Fiat 133 története

Éppen 55 évvel ezelőtt, 1950-ben alapították a Seat-autógyárat Barcelonában, a pénzt a helyi bankok és a spanyol ipari intézet dobta össze, a technológiát pedig a Fiat adta. Ezek után nem meglepő, hogy az első évtizedek modelljei mind az olasz gyártó valamelyik aktuális típusán alapultak, vagy éppen azok szinte egy az egyben átvett változatai voltak. Persze a spanyol tervezők nem csücsültek a babérjaikon, és megalkottak néhány olyan modellt is, amelyeknek nem volt olasz gyártású megfelelőjük.

A farmotoros 600-asból készült négyajtós, nyújtott tengelytávú változat, ennél megtartották a bogárhátú fart. Klasszikus szedán formájú kasznit kapott a négyajtós 850-es, igaz, a farmotor miatt a csomagtér kapacitása nem változott. Két olyan típussal is találkozhatunk, amelyeknél a teljes formatervet a barcelonai mérnökök vetették papírra.

Az egyik a kevesebb mint 20 ezer példányban gyártott, 1975-ben debütált sportmodell, amely 1200 és 1430 Sport jelzéssel is futott (motorváltozattól függően), a másik pedig a 133-as.

Utóbbit a 850-es utódjául szánták 1974-ben, karosszériájának formáját a Seat által szintén gyártott 127-es és a nálunk is jól ismert 126-os törpe ihlette. A cég elsősorban a spanyol piacot célozta meg, néhány országba, így a németekhez, a hollandokhoz, a britekhez, az osztrákokhoz és a finnekhez mégis eljutott belőle több ezer darab, s mivel a Seatot Spanyolországon kívül nemigen ismerték, a külpiacokon Fiat-márkajelzést biggyesztettek rá.

A tesztautó: Fiat 133

A lapunkban bemutatott Volkswagen Golf tulajdonosa, Képes György gyerekkori álmát valósította meg, amikor ezt a sárga (a típustábla szerint Amarillo Calizo-színű), Fiat-márkajelzésű példányt megvásárolta. Hosszú ideje nézegette már a hirdetési portálokat, ám csak nem akadt ilyen autó az országban, a külföldi beszerzéstől pedig ódzkodott.

Egy német nyelvű ebayes hirdetés indította el a lavinát, kiderült ugyanis, hogy az abban szereplő példány eladója magyar, az autó pedig itthon van. Mivel tartott attól, hogy az online liciten valaki érvényes ajánlatot tesz, inkább „leütötte” – igen magas villámáron – a szuper állapotúnak hirdetett kisautót. Bár az eladó friss vizsgával adta át a 133-ast, utólag kiderült, hogy a szuper állapot erősen túlzó megfogalmazás volt, hiszen Gyuri az elmúlt közel két évben nem kevés energiát és pénzt fordíthatott arra, hogy a ritka autó megszépüljön, műszakilag jó kondí­cióba kerüljön, azzal a nem titkolt céllal is, hogy egyszer majd OT-vizsgára mehessen.

Ahogy a cikk elején írtuk, a 133-as a 850-es utódaként született meg, ám műszaki alapjaik teljesen azonosak. Így a csigás kormánymű, a keresztlaprugós első és a tekercsrugós, háromszöglengőkaros hátsó felfüggesztés, a farmotoros építési mód, továbbá maga a 843 köbcentis, négyhengeres, vízhűtéses, 34 lovas OHV-motor is.

Az utastér mérete megegyezik rokonáéval, ami annyit tesz, hogy elöl viszonylag jól el lehet terpeszkedni a keskeny ülésekben, hátul pedig két kis termetű felnőtt vagy három gyermek ücsöröghet a műbőr borítású egybepadon. Csomagtartója sem hatalmas, két bőröndöt azért elnyel.

A karosszéria apróbb javításai (be kellett szerezni az eredeti jelvényeket, el kellett tüntetni a festékhibákat) mellett a nagyobb falat a siralmas állapotban lévő függőcsapszeges első futómű rendbetétele volt, majd kapott egy igen keveset futott (egy csodával határos módon néhány éve Magyarországon elbontott 133-asból származó) motort váltóval együtt. Most már kezd úgy kinézni, ahogy Gyuri a vásárláskor is szerette volna látni, így nem volt akadálya egy próbaútnak.

Könnyen indul a farmotor, s jellegzetes fiatos hangot áraszt a szívószálnyi kipufogóból. Az apró váltókarral kifejezetten könnyű a munka, szépen lépdelünk a fokozatok között, 40 km/óránál már negyedikben robogunk. A szűk térben elhelyezett pedálokhoz érdemes óvatosan közelíteni, szélesebb talpú cipővel kettőt is nyomhatunk egyszerre. Nem egy rakéta a 133-as, de arra elég az ereje, hogy ne képezzünk forgalmi akadályt az utakon, s a városból kiérve tartsuk vele a 90-100 körüli utazótempót. A kormány egy kicsit „szorulós”, a tulajdonos szerint még mindig a fránya függőcsapszegek a ludasak. Meglepően hatásos ugyanakkor a négydobos fékrendszer, a rugózás a rövid tengelytáv ellenére nem rosszabb, mint egy mai kisautónál.

A Fiat 133 műszaki adatai

Motor: négyhengeres, hengerenként kétszelepes OHV-vezérlésű benzines, hátul hosszában beépítve. Egytorkú (Weber-licenc) 30 ICF 10 karburátor.
Hengerűrtartalom: 843 cm3.
Furat x löket: 65,0×63,5 mm.
Kompresszió: 8,1:1.
Teljesítmény: 34 LE, 4800/perc fordulaton.
Nyomaték: 55 Nm, 3200/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú, kézi­kapcsolású sebességváltó, hátsókerékhajtás. Egytárcsás szárazkuplung.
Felfüggesztés: elöl felső kereszt­lengőkar keresztlaprugóval, hátul alsó lengőkaros, oldalanként független felfüggesztés, tekercs­rugóval. Elöl-hátul dobfékek, kétkörös fék­rendszer. Csigás kormánymű.
Felépítmény: kétajtós, önhordó acélkarosszéria.
Hosszúság x szélesség x magasság: 3451x1421x1355 mm.
Tengelytáv: 2027 mm.
Saját tömeg: 690 kg.
Üzemanyagtank: 30 l.
Gumiméret: 145/70 R13.
Átlagfogyasztás: 7-9 l/100 km.
Végsebesség: 121 km/óra.

Kami

Megjelent: Retro Mobil 2015/5.

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, így előfordulhat, hogy a benne szereplő egyes információk elavultak. Kérjük, hogy az olvasása során ezt vegye figyelembe!