A Ducati több mint 25 éve nem gyártott egyhengerest. Most mégis kirukkolt eggyel, rögtön a világ legerősebb ilyen szerkezetű, sorozatgyártású négyüteműjével.
Desmo alapok
A Ducati híres, óramű finomságú, szeleprugók nélküli vezérlését a márka főkonstruktőri tisztségét 1954-től egészen 1989-ig betöltő Fabio Taglioni-nak tulajdonítják. Valóban ő volt az, aki tökélyre fejlesztette, de az alapelv régebbi. Már az 1890-es években gyártottak versenyhajó motorokat ilyen szelepmozgatással, és a legendás Mercedes 300 SLR motorjában szintén hasonló szerkezet dolgozott az 50-es évek közepén.
Taglioni volt azonban az egyedüli, aki motorkerékpár motorokban használta, a Ducati legendás 90 fokos V2-esei mind ilyennel futottak. A megoldás lényege, hogy a vezérműtengelyek bütykei nem csak nyitják a szelepeket, a zárás is az ő feladatuk. A hagyományos szeleprugók teljesen hiányoznak, azaz egyformán bütykök tartják nyitva és zárva is a szelepeket. Az 50-es évek színvonalán a vasművek még nem tudtak olyan megbízható minőségű szeleprugókat készíteni, amelyek a tartósan magas fordulatszámokat is bírták, ugyanakkor elég erősek voltak ahhoz, hogy nagy fordulaton pontosan zárjanak, anélkül, hogy túl kemények lennének, ami pedig a vezérlés energiaszükségletét növeli meg feleslegesen.
Magas fordulatokon a rugók rendszeresen törtek, így elhagyásukkal Taglioni egy csomó problémát megoldott, igaz néhányat alkotott is. A „desmodromikus” (a görög „desmos” és „dromos” szavak összetételéből származik, és nagyjából azt jelenti: kötött út) vezérművek kenésigénye nagyobb a hagyományos rugósokénál, és a sok bütyök és himba miatt drágábbak is. A mai anyagtechnológiákkal a hagyományos szeleprugós megoldások is hibátlanul kiszolgálnák a Ducati gépeinek igényeit, de hát a svájci óragyárak sem változtatnak a bevált mechanikus szerkezeteken, csak azért mert a kvarcórák egyre olcsóbbak és pontosabbak…
Ducati Superquadro Mono: A világ legerősebb egyhengerese
A Superquadro Mono 659 köbcentis, furata hatalmas, 116 mm-es, lökete ehhez képest szinte ijesztően rövid, mindössze 62,4 mm. A nagy furat miatt a szelepek is méretesek, a két, könnyű titánacélból készült szívó átmérője 46,8 mm, a hagyományos acél kipufogók pedig 38,2 mm-esek. A Desmo vezérlés fix időkkel dolgozik, és egyetlen, az égéstér közepébe nyúló gyertya gyújt a motorban. A klasszikus, kisnyomású befecskendezés a 62 mm átmérőjű szívótorokba permetez, a pillangószelepet villanymotor mozgatja, gázbovden már nincs. A motorblokk, a kuplungház és a hatfokozatú sebességváltó háza közös aluöntvény, a fedelek (primer hajtás, generátor, szelepfedél) anyaga könnyű magnéziumötvözet. A hengerpersely vas, a dugattyúcsapszeg felülete gyémántkeménységű.
A motor, a váltó és a többlamellás tengelykapcsoló olajtere közös, két szivattyú keringeti benne a kenőanyagot. Az egyik nyom, a másik pedig szív, így a forgattyúsházban állandó az enyhe vákuum. A főtengely siklócsapágyas, anyaga kovácsolt acél, az alapvetően DOHC kialakítású vezérművet lánc és egy fogaskerék-pár forgatja. A Superquadro Mono járását két, ellentétes forgási irányú, fogaskerék hajtású, golyóscsapágyas kiegyensúlyozó tengely simítja (az egyik a vízszivattyút, a másik a két olajpumpát is hajtja), így a forgó tömegekből eredő járási egyenetlenségek teljesen eltűntek. A gép simábban jár, mint a műszaki alapját adó 1285 köbcentis Panigale V2-es, ahonnan egyébként a hengerfeje is származik.
Az új Ducati újdonságánál nincs ma nagyobb teljesítményű sorozatgyártású négyütemű egyhengeres, alapkivitelben is 77,5 LE-s (9750/percnél), és 64 Nm-t küld a hatfokozatú váltóba. Létezik belőle gyári sportkivitel, más kipufogóval, és kicsit átdolgozott befecskendezéssel, így 84,5 LE a csúcs. A fordulatszám-határoló elektronika csak 10 250/percnél avatkozik be. A hatfokozatú váltóhoz a Ducati „gyorsrendszere” a DQS (Ducati Quick Shift) is megrendelhető, ez a váltókar megmozdításakor villámgyors gyújtás- és gázelvétellel tehermentesíti az erőátvitelt, így kuplung és a gázmarkolat visszaengedése nélkül is kapcsolgathatunk fel és visszafelé is.
Már jön is a Ducati Superquadro Mono!
A menetkészen is csak alig 33 kilós, magas, 13,1:1-es sűrítésű Mono első szolgálati helye már megvan, egy utcai enduróban, a mindössze 151 kilót nyomó Hypermotard 698 Monóban debütál, már 2024-ben.
SZG