A szabadság lázában a legtöbb keletnémet nyugati használt autóra cserélte le a rossz emlékeket idéző korábbi kedvencét.
Trabantok Berlinben
Egy autó sem jelképezi úgy a keleti szocialista rendszerek összeomlását, mint a Trabant. A minimálautó évtizedekig a hiánygazdaság slágercikke volt, Kelet-Németországban az átlagpolgár az autóigénylés leadásától számítva 10-18 évet várhatott rá.
A nyolcvanas évek közepén 8500 keletnémet márka és 10 éves türelmes várakozás kellett az keleti népautóhoz jutáshoz. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a pár éves Trabantok simán a hivatalos újkori ár fölött cseréltek gazdát.
Az utolsó Trabant búcsúztatása
A német egység után fél évig húzta még a gyár: Zwickauban 1991. április 30-án gördült le a szalagról az utolsó Trabant. Ez a rózsaszín kombi jelenleg a zwickaui August-Horch múzeumban látható. 1957 és 1991 között összesen több mint 3 millió Trabant készült.
A szabadság lázában a legtöbb keletnémet nyugati használt autóra cserélte le a rossz emlékeket idéző, vagy csak simán égőnek tartott korábbi kedvencét. Akkoriban szabadulni akartak mindentől, ami a régi rendszert idézte. Sokan tudnának arról mesélni, hogyan szórták ki a raktárakban tárolt új alkatrészeket is, amelyek bizony mára egy vagyont érnének.
Mostanra ugyanis a kétütemű kisautó keleten és nyugaton egyaránt keresett kultuszautónak számít. Míg a rendszerváltás idején Németországban egy láda sörért szinte új állapotú Trabantot dobtak az ember után, most már a használható példányokért 2-3 ezer eurót is elkérnek.
A német utakon összesen több mint 33 ezer darab Trabant fut még, ráadásul ezek többsége a fővárosban és a nyugati tartományokban talált megértő gazdára. Paradox módon az utóbbi években az össznémet DDR-nosztalgiához a Magyarországon mindvégig fennmaradt Trabant-populáció, és a rájuk épült pótalkatrész-gyártás jelentős segítséget tudott adni.
